Az egy napos túránk harmadik állomása a cseppköves alagút,  nekem a legnagyobb élmény volt ezen a napon...

Salgótarján határába  Csabi barátom félreállt, nem gondoltam hogy ennyire hamar odaérünk. Semmit nem tudtam erről az alagútról, sem a helyét sem a hosszát és igazából a cseppköveken kívül semmit... Felkaptuk a gumicsizmát  a sisakot a lámpákat és a kamerát és elindultunk az alagút felé. Talán 5-6 lépést tettem meg mire közölte vezetőnk hogy itt is vagyunk, mondom hol itt? Itt nincs semmi. Erre lefele mutatott egy patak felé, próbálok a gazon átnézni, és valóban, itt volt egy bejáratszerű kapu vagy valami efféle. Lemásztunk a patakba, pár lépést előre haladva valóban itt van, itt a bejárat, az alagút kezdete...

Pár infó az alagútról:

Tíz-tizenkét centiméteres cseppköveket talált egy száz évnél fiatalabb alagútban, Salgótarján határában a Novohrad-Nógrád Geopark geológusa, Prakfalvi Péter.

A szokásosnál sokkal gyorsabb növekedésű cseppkövek érdekessége az is, hogy azok nem mészkő, hanem glaukonitos homokkő boltozatra telepedtek. Prakfalvi Péter az MTI-nek kedden elmondta: az egykori salgótarjáni erőmű hűtővizének elvezetésére szolgált az a mintegy ötszáz méter hosszú alagút, amelyben a cseppkövesedést a nógrádi szénbányák szállítási vonalának alagútjait kutató Kriston Lászlóval fölfedezte a hétvégén.

Hozzátette: a tíz-tizenkét centiméteres, fölülről lefelé növekvő szalmacseppkövek és az alagútban több helyen látható cseppkőfüggönyök úgy keletkezhettek, hogy a beszivárgó, szén-diodxiddal dúsult víz a glaukonitos homokkőből kioldotta a kalcium-karbonát kötőanyagot. Majd az alagútba érve az oldatból a széndioxid elpárolgott, intenzív lerakódás kezdődött meg, ez lehet az oka a cseppkövek növekedési gyorsaságának is.

A geológus szerint mivel a cseppkövek nem mészkőben, hanem homokkőben keletkeztek, a ritka, Nógrádban eddig egyedülálló képződmények a geoparkban kalandtúrák célpontjai lehetnek. Megjegyezte ugyanakkor, hogy egyelőre még alaposan meg kell vizsgálni, hogy eléggé biztonságos-e az alagút, amelynek 70-90 évvel ezelőtti építéséről kevés feljegyzés maradt fenn.

Forrás: MTI

Bemerészkedtünk az alagútba, a vízszint vezetőnk szerint szokatlanul magas volt,  a majdnem két hétig tartó esőzés miatt lehetett. Féltem hogy a víz a csizma felé ér, onnantól kezdve tocsoghattunk volna benne, illetve jobban féltem attól hogy elesek, elcsúszok. Övtáskámban volt az autókulcs, telefon, iratok és persze a kezembe a Gopro ami nem vízálló tokban volt. Nem vagyok félős típus, Csernobilt is megjártam kétszer, illetve voltam már több szintes bunkerben és atomtárolóban is (kivétel a magasság)...de most úgy gondoltam hogy biztos hogy végig kell ezen mennem? Hála istennek ez az érzés hamar elmúlt. Nagyon élveztem a körülbelül 500 méteres sétát. A látvány csodálatos, a videó és a fotók ezt nem adják vissza.

Íme a videó és a fotók amit készítettünk, vágás nélküli a barlangi szakasz:

Fotók Kalatti, Csabi:

Hamar bejártuk az egészet , az alagútból a felszínre való kijutás is patakon-gazon át történt, kicsit cuppogott is a sárba a gumibakeló. Nagyon jó nap volt a mai, gondoltam magamban, mindhárom "célpontot" sikerült simán, zökkenőmentesen bejárni. Ez ritka nálunk, se szakadó eső, se méteres hó,  el sem romlott semmi! Sőt még a várva várt gyerkőc, aki Csabi barátom első gyermeke is megvárta hogy letudjuk a napot. Pedig fogadást is kötöttem volna rá hogy most akar szétnézni először a külvilágon :D Pár nappal a túra után született meg az a gyönyörű kisfiú. Gratulálok innen is a büszke szülőknek!

Ennyi volt ez a túra, és ennyi volt ez a blog. Remélem tetszett, hamarosan új bloggal jelentkezem a régmúlt eseményeiből, de friss túrák is jönnek hamarosan!