Második Csernobili túrám!

 

2 év telt el az első zóna látogatásom óta.....

 

2013 év elején járunk, ekkor már egy újra szervezett csapat szeretne kijutni a zónába,  a régi 2011 es csapatból ketten maradtunk...

cs.jpg

Mivel 2013-ban már tombolt a facebook láz, sokkal könnyebb helyzetünk volt mint két évvel előtte, egyszerűbb a kapcsolattartás, csoportot csináltunk, könnyebb volt szervezkedni.  Összeálltunk páran akiket érdekel a zónalátogatás, elkezdtünk szervezni.  Na ez nem volt egyszerű feladat, akadtak gondok bőven! Ezt a túrát már két naposra terveztük, több időt szerettünk volna a zónában tölteni, rengeteg a látnivaló. Ez már privát túra, azaz csak mi leszünk ott és a vezető, így azt nézzük meg amit szeretnénk, így a legjobb, nem kell másokhoz, vagy idegenekhez alkalmazkodni.

Az olvasókban felmerülhet egy kérdés, mi történt a két túra közti két évben? Sajnos semmi, igazából a "belföldi" urbexelést is ebben az évben kezdtük el. Erről később!

Pár szóban felvázolom a 2013 as Csernobili túra megszervezését, 8-an szerettünk volna menni, így volt jó az ár, és ennyi fővel egyeztettük le az irodával . No de nem volt csak 7 fix ember, azaz mindig volt egy nyolcadik de az valahogy eltűnt. Volt aki azért mondta vissza az utat mert egy lány is van a csapatban és véleménye szerint " a lányokkal csak a baj van", volt akinek "nem jött meg az útlevele" röpke két hónap alatt, vagy rossz napra foglalta a repjegyet, vagy nem engedte el a barátnője, vagy egyszerűen csak indok nélkül kiszállt a szervezkedésből, gerinctelenül eltűnt, levelekre nem válaszolt. Feladtuk a végén a keresgélést, elindultunk heten (mint a gonoszok).

A kijutást repülővel terveztük meg, egyrészt fele annyiba kerül mint a vonat, másrészt másfél óra volt az utazás nem pedig egy nap. Igaz sokunknak ez volt az első repülős útja, így ezt is nagy izgalommal vártuk.

A szervezkedésekből és előzményekből nem szeretnék hosszabban írni, nem volt egyszerű de rutinos fő szervezőnk Csabi ezzel is megbirkózott, bár már néha feladta volna ha nem lett volna annyira lelkiismeretes és kitartó.

Akkor ugorjunk előre, eljött a várva várt nap, kirepültünk Kijevbe ahol már várt egy kis táblával a transzfer sofőr minket. Bepattantunk a T4 be és irány a szállás. A szállásunk a zóna határ mellet volt egy kis faluban, Kijevtől száz akárhány kilométerre. Megkértük a sofőrt hogy egy nagyobb boltnál álljon meg, szeretnénk feltankolni. Így is lett, megállt egy nagyobb üzletnél ahol bevásároltunk, ételt nem igazán kellett venni, a túra árába a napi háromszori étkezés is bele tartozott, királyoknak érezhettük magunkat. Azért vettünk kenyeret, igaz folyékony verzióban és egy kis ukrán vodkát, hisz ha már ott vagyunk megkóstoljuk azt is. :D

Amit eddig nem említettem, szakadó hóesésben szállt le a gépünk, és az autóút során is végig esett a hó, hogy jellemezzem mennyire csak azt tudom mondani hogy katasztrofálisan.  Megbénultak az utak, nagyok voltak a dugók, torlódások.  Volt hogy félre kellett állnunk mert lezártak egy egy szakasz, amíg nem tisztították meg nem mehettünk.  Igazából élveztük ezt a helyzetet, összehaverkodtunk addig, jókat beszélgettünk az autóban, 2 kivétellel senkivel nem találkoztam élőbe eddig, újak voltunk egymásnak.

A szálláshoz vezető utat sikerült háromszoros idő alatt megtenni, de megérkeztünk, kipakoltunk, és felszisszent 1-2 sör is.

 

Íme pár fotó az eddigi történésekről:

 

 2013-03-22_10_44_59.jpg

 

2013-03-22_14_25_23.jpg

 

2013-03-22_16_55_24.jpg

 

2013-03-22_18_02_08.jpg

 

2013-03-22_20_59_30.jpg

 

2013-03-23_08_14_29.jpg

 

Hamar elszaladt az este, sokáig beszélgettünk, iszogattunk. Kicsit viharosra sikeredett a reggel, elment egy fázis a villamos rendszerből, persze pont az vezérelte a kazánt (is), hideg volt, Ukrán barátaink reggel pikk-pakk rendbe hozták, hálából kaptak a maradék vodkából! Azt is megemlíthetném hogy leszakadt egy erkély ajtó este, alig tudtuk visszaszerelni. Sajnos (vagy nem) velünk mindig történik valami! Soha nem megy semmi zökkenőmentesen.

Kezdődjön az első túranap. Azaz csak kezdődhetne ha el tudnánk oda jutni az éjszaka leesett hótól. Ez volt az a pont ahol simán benne volt a pakliban hogy nem lesz a túrából semmi, több mint fél méter friss hó lepett el mindent, és ugye Ukrajnában vagyunk, itt nem úgy van mint idehaza, nem takarítják azonnal az utakat. Főleg nem a zónahatárnál, ez nem egy forgalmas pont. Persze vezetőnk mindent megpróbált, nekivágtunk, megpróbáltunk eljutni a zónába.

 

dscf3457.JPG

2013-03-23_10_11_52.jpg

 

2013-03-23_10_12_10.jpg

 

A szállásról az autó önerőből nem tudott kimenni a fő útig sem, toltuk mi de...... Aztán jött egy munkagép és úgy kihúzta a transzportert mint a pinty, sikerült,  legalább a fő úton vagyunk ahol van letaposott nyom, meg lehet próbálni a zónáig való eljutást.

Végül eljutottunk a zóna határáig, 1-2 szer kellet tolni, lapátolni de megvan. Néztek is a belépő ponton hogy ebben az ítélet időben mit keresünk itt, de beengedtek.

dscf1565.JPG

 

A zónában már le volt tolva a hó a főközlekedési utakon, ott tudtunk haladni. Bementünk Csernobil városba, megálltunk, megnéztük a tűzoltók emlékművét és a mentésben résztvevő gépeket .

 

dscf1596.JPG

 

dscf1606.JPG

 

Utunk a Kopacsi óvodába vezetett, majd irány Pripjaty, bementünk a lekerített városba, a sofőrünk úgy gondolta bemegy valameddig, nem sikerült. Szerintem rekorderek vagyunk abban hogy több száz métert toltuk az autót tolatva a hóban egy kihalt városban, visszatoltuk a város bejáratáig ahol kényelmesen leparkolt. Onnan irány gyalogszerrel, mindezt a szűz hóban. Aki sétált már kilométereket 30-40cm-es szűz hóban az tudja hogy abszolút nem kellemes!

 dscf1745.JPG

 

Itt a pont ahol beillesztem a zónában készült videóimat:

 

 

 

 

Sajnos még mindig nem a videózás volt az egyik célom amiért mentem, így látszik ezeken a videókon is a hozzá nem értés és elhittem hogy egy egyszerű Fuji kompakt géppel megoldok mindent! Ez mára sokat változott, legalább technikai felszerelés tekintetében, a többi megítélését  a nézőkre bízom. Viszont erről a túráról készült egy  "nagy" videó is amit nem én készítettem, a blog végére beillesztem.

Egy kis kitérő után kanyarodjunk vissza a túrához!

Ezen a túrán már nem az erőmű konyháján kaptuk az ebédet hanem Csernobil városában egy étkezdében, valószínű az ott dolgozók esznek itt, Ukrán nemzeti ételt kaptunk, hal, cékla...stb, megettük :D !

20130323864.jpg

 

 

Sajnos a viszontagságos időjárás miatt nem tudtunk mindent megnézni, de azt hiszem ehhez az időjáráshoz képest sok mindent láttunk. Már izgatottan vártuk a második napot, egész este mentek a sztorik, a nagy beszélgetések. Nagyon jó csapat jött össze, azt hiszem mindenki jól érezte magát.

Második napon már nem volt probléma a hóval, letaposottak voltak az utak, viszonylag simán eljutottunk a kiszemelt célokhoz, ami az erőmű és ismét Pripjaty volt, sajnos a mellékutak még mindig járhatatlanok voltak, nem tudtunk máshova eljutni.

Vezetőnk elvitt az erőműhöz, a látogatóknak szánt tér, emlékmű látogatható, talán 100 méter lehet a felrobbant négyes reaktor szarkofágjától.

 

20130324877.jpg

 

20130324879.jpg

 

dscf0560.JPG

 

Egy fotó a hó nagyságáról, néhol ekkora volt. Ez nem összetolt hókupac! A fotón a vezetőnk látható, ő a zóna legjobb túravezetője, Nikolaj.

 

2013-03-24_13_11_03.jpg

 

Végig jártunk minden nevezetes pontot, iskolát, hotelt, óriáskereket, sport létesítményt, kórházat, boltot, műszaki üzletet ,  egy négy emeletes panelházat is sikerült bejárnunk és még fene tudja merre kószáltunk. Felmentünk egy 16 emeletes ház tetejére, a kilátás csodálatos volt.

Sikerült kicsit eláznunk, és átfáznunk de megérte. Ennyi volt a túra összességében.

Említettem a blog elején hogy teljes ellátást kaptunk, volt egy srác aki a szálláson főzött ránk, nagyon finom és bőséges volt az étel. Igazán kellemes volt így elcsapni az időt .

2013-03-23_20_28_17.jpg

 

2013-03-24_21_07_19.jpg

 

Hamar elszalad az idő, eljött a haza indulás. Mivel ismét havazott, eldöntöttük hogy jóval az előre tervezett indulás előtt elindulunk a reptérre, nehogy lekéssük a járatot. Hajnalba elindultunk, időben elértünk a repülőtérre, sőt még túl korán, ott kipihentük az odaút fáradalmait és indulhattunk haza.

 

2013-03-25_07_58_31.jpg

 

2013-03-25_13_09_11.jpg

 

Hazaértünk rendesen, minden flottul ment, ennyi volt a túra, hamar elszaladt az idő.

Pár mondat még arról ami eddig kimaradt, mégpedig a veszélyek, mint például a sugárzás. Nem szeretnék bővebben belemenni ebbe a témába de annyit elmondok hogy indulás előtt körüljártuk ezt a témát, 2 sugárzás mérőt vittünk de a vezetőnknél is volt egy profi készülék. Kb annyi sugárzás ért engem a két túranap alatt mint 1, maximum 2 tüdőröntgen. Mivel a vezetők profik, tudják hova lehet és hova nem szabad menni így teljesen biztonságban van az ember. Többször megkérdezték már ezt tőlem az érdeklődők a youtube csatornámon vagy a facén. Én és társaim sem vagyunk bolondok, nem megyünk oda ahol baj lehet! Szerintem nagyobb veszély a sok romos épület, nyitott akna vagy bármi efféle amivel itt találkozhat az ember, nyitott szemmel, nagy körültekintéssel kell haladni, és csak oda ahova a vezető enged. A csoportól nem szabad leszakadni és nem tanácsos semmit megtapogatni. Arról már nem is beszélve hogy szigorúan tilos bármit is zsebre vágni. Kilépéskor sugárzásmérővel átvizsgálják az autót és nekünk is be kell állnunk egy gépbe.

 

Úgy gondolom mindenről beszámoltam, esetleg ha valakinek van kérdése, nyugodtan kérdezzen.

Pár fotó a túráról azt hiszem még elfér, a galéria megtekintéséhez kattints a képre!

 

 

És a végén az ígért videó, ebben aztán minden benne van, talán több is mint kellene! Köszi Csabi :)

 

 

 

 

Jövőre 2017-ben újra megyünk, legalábbis szeretnénk!  Addig ideiglenesen lezárom a Csernobil dossziét!

Köszönöm hogy elolvastad!