Meghívást kaptunk egy túratársunktól, hogy nézzünk szét az ő felségterületén, mondhatom megérte ellátogatni Salgótarjánba, nagy élmény volt...

A mostani blogom ismét real time, nem régebbi történetet hanem egy nagyon friss túrát, túrákat osztok meg veletek. Még egy napja sincs hogy megnéztünk három helyszínt, ebből következzen most az első, egy óvóhely a fűtőmű tövében. No de ne szaladjunk ennyire előre.

Pár hete hogy leegyeztettük az időpontot, Október 24.-ét, Meghívónk közölt velünk két apró tényt, sisakot és gumicsizmát vigyünk. Már akkor gondoltam hogy nem hétköznapi helyekre megyünk, így is lett. Mivel városi gyerek vagyok, se gumicsizmám se kobakom nem volt, szétnéztem pár multiban de nem találtam megfelelő gumibakelót, Atti felhívta a figyelmem egy munkaruházati boltra, gondoltam benézek majd, de előtte elmentem a helyi kertész áruházba. Upsz, volt minden, sikerült sisakot és csizmát is vennem, olcsóbb nem volt mint a munkaruházatiba de drágább sem, megvettem és már nagyon vártam hogy használjam.

Reggel kilencre terveztük a találkát, mivel nekünk két órás út Tarjánig elérni, korán kellett indulni. Nagyon szép út vezet Ózdtól Salgótarjánig, minőségileg hagy némi kivetnivalót, de gyönyörű helyeken megy, Az út átvezet Zabaron, ez Magyarország leghidegebb téli középhőmérsékletű területe, induláskor 8 fokot mutatott az autó hőmérője, Zabaron lement 2 fokra, valóban hidegebb ez a  terület.

Fél órát vártunk túratársunkra, telefonos egyeztetés után kiderült hogy 50 méterre vagyunk egymástól, nem egy helyen álltunk meg :D Ennyi baj legyen!

Indulhat a túra, egy óvóhelyet néztünk meg először, nagyváros emberként ahhoz szoktam hogy ezeket a helyeket a vandálok lerendezik, itt ez nem így volt. A bejárat nincs eldugva, némi szemét található a bejáratnál, és ugye az értékesebb dolgok nincsenek már bent, de vandalizmus nyomai nem láthatók. A nagy kémények és épületek csontvázként magasodnak felénk, elég szomorú látvány. A terület egyik részét őrzik, az nem látogatható, a másik részen hatalmas a gaz, oda bátrabbak macsétákkal felszerelkezve benézhetnek. Mi a nagy gazba nem mentünk bele, így is sok mindent láttunk. Az óvóhely méretileg sokkal nagyobb mint gondoltuk, simán el lehet tévedni benne, igaz csak rövid időre.

Íme a videó és a fotók a túráról:

Fotók: Kalatti

Ennyi volt az első megállónk, ezek után következett a Bányamúzeum, de az egy külön blog.......