Az Urbex Hungary csapata 2017-ben is ellátogatott a Csernobili zónába.

Update: 2018 áprilisában készült összefoglaló videónk:

2017-ben újra mentünk, több hónapos szervezés után májusban, 3 napra ellátogattunk a lezárt zónába.

Előzmények: 2011-es túránk    2013-as túránk

Nagyon sok helyszínt meglátogattunk. Mértünk nagy, és itthoni átlagnak megfelelő sugárszintet. Pripjaty várost bejártuk, töviről, hegyire. Felmásztunk a Duga  katonai radarra, és számtalan elhagyatott épületet, roncs autót, vonatot és sok érdekes helyet láttunk. Megnéztük a nemrég elkészült új szarkofágot, ami lefedi a sérült 4-es reaktor öregedő burkolatát. Nagyon sok állattal találkoztunk, akik fittyet hányva a sugárzásra, háborítatlanul élték mindennapjaikat. Az ott tartózkodásunk alatt veszélynek nem voltunk kitéve, szakavatott kísérő magyarázta mit lehet, és mit nem. Több mint 6 óra videót forgattunk, ezekből öt epizód készül. A videók mellet több ezer fotóval lettünk gazdagabbak, melyekből itt is megosztunk párat.

 

 

A részeket fordított sorrendben publikáljuk a blogon, a frissebb események elől találhatóak.

 

Ötödik rész:

A harmadik túranapunk délutánja. A Duga után az erőmű éttermében ebédeltünk, majd elindultunk a  tervezett célpontok felé. Először megnéztük a katasztrófa miatt félbe maradt ötös, hatos reaktor hűtőtornyait. A sugárzás elég magas, a mohatelepekhez közelítve üvöltöttek a műszerek. Sok látnivaló nem volt, így hamar végeztünk. A félbe hagyott reaktor csarnokokat is szívesen megnéztük volna, de erre sajnos nem volt már időnk. Talán majd máskor. Innen utunk Pripjatyba vetetett. Már régen terveztük a Janov vasút állomást megnézni, de sajnos a látogatókat nem nézik ott jó szemmel. Osonva mentünk be, csendben. Az elhagyatott vasúti kocsikat sikerült megnéznünk, illetve nem messze elhagyatottan álló katonai harckocsikból átalakított munkagépeket. Vezetőnk szerint ezekkel dózerolták le Kopacsi falut, és a vörös erdőben is dolgoztak. Erősen radioaktívak, ezért sokáig nem időztünk itt. Innen az utunk az Azúr uszodába vezetett, sokan nem tudják de az uszoda 1999-ig üzemelt, az erőműben dolgozók használták. Majd elmentünk egy iskolába, ahol a szűkös időkeret miatt csak 15 percet tölthettünk. Megnéztük a szétszórt gázmaszkokat, és egy emeletet bejártunk, megnéztünk pár tantermet. A túra utolsó állomása egy 16-emeletes panelház, felmentünk a tetejére, és megnéztük a panorámát. Lélegzetelállítóan csodálatos. Látszik ahogy a természet visszaveszi a területet. Fájó szívvel elindultunk Kijev felé. Még egy csoportképre megálltunk a Csernobil táblánál. A zóna átlépő ponton viszonylag hamar áthaladtunk, innen még 2 óra Kijev, itt is eltöltöttünk még egy napot. na de az már egy külön fejezet.....

 

Videosorozatunk ötödik része, kat a képre:

 

 

 

Hűtővíz medence, ezt sem használták soha:

Az egyik félkész RBMK 1500-as blokk:

Majdnem kész hűtőtorony:

A másik hűtőtorony maradványa:

Belülről:

A vasút, amerre a szem ellát elhagyatott, felborított kocsik:

Munkagépek:

Katonai harckocsik, átalakítva:

Az uszoda:

Sportpálya is volt az uszoda épületében:

Egy iskola, és a "legendás" gázmaszkos előtér:

Régi jelkép egy villanyoszlopon:

A tizenhat emeletes ház:

Postaládák:

A lakók névsora még most is látható:

A háttérben az óriási új szarkofág:

A Duga távolról is hatalmas:

Csoportkép a tetőn:

Búcsú a zónától:

 

 

Ennyi volt a 2017-es csernobili túránk, reméljük videóink, bejegyzéseink elnyerték a nézők tetszését.

Itt nem állunk meg, hasonló, érdekes videók, blogok folyamatosan a csatornáinkon láthatók!
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Negyedik rész:

A harmadik túranapunk első felében a Dugát ( Csernobil-2 ), az orosz katonai rakéta előrejelzőt néztük meg. A nagy területen  elterülő bázis szinte egy városhoz hasonlított, volt tűzoltósága, iskolája, művelődési és sportközpontja. Az ott szolgáló katonák panelházas lakóépületekben élték mindennapjaikat, amikor nem voltak szolgálatban. A korabeli térképek úttörőtáborként jelölték. A közelben lakók tudtak a létezéséről, de kérdezni, és beszélni róla nem volt szabad. Szigorúan titkos bázis volt

Videósorozatunk negyedik része, kat a képre:

 

 

 

 

Wikipédia:

Csernobil–2 (oroszul: Чернобыль–2) az ukrajnai Csernobil körüli 30 km-es zóna területén elhelyezkedő katonai bázis, amely az egykori szovjet korai rakéta-előrejelző rendszerhez tartozó Duga–2 (NATO-kódja: Steel Yard) típusú horizonton túli rakétafelderítő rádiólokátornak (GRAU-kódja: 5N32, később 32D6-ra változtatták) ad helyet. A Mikolajiv mellett felépített első, kísérleti rendszert, a Duga–1-et követően a Csernobil és Homjel körzetébe telepített és 1976-ban üzembe helyezett Duga–2 volt az első éles üzemben működő szovjet horizonton túli radar. Alapvető feladata az Egyesült Államok területén történő rakétaindítások felderítése volt. A rendszer az ionoszférában való hullámterjedés megváltozását figyelte, melyet a rakétaindítások befolyásoltak. Csernobil–2 bázison a rendszer vevőantennái helyezkednek el, az adót a Csernyihivi területen, a belarusz–ukrán határ közelében található Ljubecs–1 bázison építették fel. Csernobil–2-n és Ljubecs–1-en egy nagyobb és egy kisebb rácsantenna található, ezek a rendszer a két hullámhosszú üzemmódját biztosítják. A Ljubecs–1-en elhelyezkedő adó teljesítménye kb. 8 MW (megawatt). A rendszert sikeresen tesztelték előbb közeli rakétaindításokkal, majd a Csendes-óceánon történt indításokkal is. Nehézséget az akkori szovjet számítógépek számítási kapacitása okozott, ami a jelek feldolgozásához feltétlenül szükséges volt.
Az adás frekvenciája 4 és 30 MHz között változott, a legnagyobb használható frekvencia függvényében, amit az ionoszféra aktuális állapota határoz meg. Hajnalban például jellemzően a 14 és 22 MHz közötti sávot használták. Az adó teljesítményére különböző becslések vannak 2 és 40 MW között. A kisugárzott jel pulzusmodulált volt, ami a transzatlanti repülésben használt vészfrekvenciákat zavarta, ezért bizonyos konkrét frekvenciákat később kihagytak.
A radar megközelíthető a Lelev és Kopacsi között húzódó főútról lekanyarodva. Régebben a térképek használaton kívüli úttörőtáborként jelölték. Az 1986-os Csernobili atomkatasztrófa után a rendszert üzemen kívül helyezték, ám a mai napig katonai őrizet alatt áll. A két ernyője közül a nagyobbik 150 méter, kisebbik 90 méter magas és együtt mintegy 900 m szélesek, tiszta, napfényes időben a tőle alig 10 km-re északkeletre fekvő Pripjaty városából is láthatóak. Az antenna földrajzi koordinátái: é. sz. 51° 18′ 15″, k. h. 30° 03′ 53″

A videónkban megnézzük a hatalmas antennákat, sőt fel is mászunk rájuk. A hatalmas vezérlőközpontban is szét nézünk, bejárjuk tüzetesen. Ezek után megnézzük a tűzoltóságot, az iskolát és a művelődési házat.

 

Messziről jól látható:

A bázis bejárata, valaha a csillagok pirosak lehettek:

Sok érdekes dolog van a területen:

Az antennák:

Kilátás fentről:

150 méter magasban:

A vezérlő:

Korabeli telefonközpont:

A vezérlőterem:

Tűzoltóság, a terület makettja:

Az iskola::

Művelődési ház:

A kísérőnk:

 

A videósorozatunk 4. részének, a harmadik túranapunk közepén van vége. A következő részben is lesz látnivaló bőven.

 

 

 

Harmadik rész:

A második túranapunk délutánja. Először megetettük a hatalmas harcsákat, majd az erőművet, és az emlékparkot néztük meg. Később beborult az ég, dörgött, villámlott. Nem adtuk fel, maradtunk Pripjatyban, és megnéztük a kórházat, és egy óvodát.

 

Videó sorozatunk harmadik része, kat a képre:

 

 

A katasztrófa napján először a tűzoltók vonultak ki a helyszínre, hatalmas sugárzást kaptak. Szinte kivétel nélkül a Pripjatyi kórházban kötöttek ki. A rajtuk lévő védőruházat erősen radioaktív volt. Ezeket a ruhákat, eszközöket a kórház pincéjébe vitték le, a mai napig ott vannak. Sok túrázó lemerészkedett, több videó is kering a neten erről. Pár éve homokkal zárták el a lejáratot, de "osonó" útvonalak megmaradtak. A vezetőnk felhívta a figyelmünket erre, és szólt, hogy ne menjünk le. Természetesen eszünk ágában sem volt lemenni. Egy tűzoltó sisak bélésének a maradványát pár éve valaki felhozta, ez ott van a főbejárat mellett. Filmünkben ezt is megnézzük, és műszerrel megmérjük. 31 év elteltével is kiakad a műszer.

A film második felében egy óvodába térünk be. Hatalmas vihar csapott le ránk, éjszakai sötétség, és hurikánszerű szél kíséretével.  Leírhatatlan érzés volt az eldobált játékok, kiságyak közt bóklászni.

 

 Az erőmű:

Az új szarkofág már a helyén:

Az emlékpark:

Hatalmasra megnőtt harcsák:

Az el nem készült ötös, hatos reaktor:

A kórház előtt a földön, egy infúzió:

Bent is rengeteg orvosi kellék, gyógyszer megmaradt:

Rendelési idő:

Kartotékok:

Csecsemőosztály:

A tűzoltó sisak bélése:

A kórház:

Óvodai játékok:

A videósorozatunk 3. részének és egyben a második túranapnak itt a vége. A következő napon is lesz látnivaló bőven.

 

 

Második rész:

Videónk 2. részében nem jutunk el ennek a napnak a végéig. Ez a nap volt túrázás szempontjából a leghosszabb. Videósorozatunkat három részesre terveztük, de mivel nagyon sok lett az anyag, öt részes lesz.

Második nap, irány Pripjaty, a szellemváros.

Videó sorozatunk második része, kat a képre:

 

 

Wikipédia:

 

Pripjaty város Ukrajnában a Kijevi területen, a belarusz–ukrán határ közelében, Csernobil városától 16 km-re északra. Jelenleg elhagyatott szellemváros, mivel a tőle alig három kilométerre fekvő csernobili atomerőmű 4-es blokkja 1986-ban felrobbant, és a város teljes lakosságát evakuálták. Pripjatyban nagyrészt az atomerőmű dolgozói éltek családjaikkal, kb. 49 400 lakos, ebből 15 406 gyermek és 16 562 nő. A város területe 6,59 négyzetkilométer. A tervezett népességszám 75–78 ezer fő lett volna.1986-ban a város lakóinak átlagéletkora 26 év volt.
A hely máig megőrizte a szovjet városok 1970-1980-as évekre jellemző arculatát, mivel az atomerőmű-baleset óta itt semmi nem változott. Bár az ott mérhető sugárzás nagy részét okozó cézium-137 izotóp felezési ideje 30 év, még hosszú ideig nem várható a lakosság visszatelepítése, a felrobbant reaktor közelsége és a város erősen szennyezett környezete miatt.

A város első tervei még 1969-ben készültek. Az építkezés 1970. február 4-én kezdődött meg a Kopacsitól északra fekvő, Szemihodi falu helyén kijelölt területen, gyakorlatilag ez a nap tekinthető egyúttal az alapítás dátumának is. Legelsőnek az erőműhöz legközelebb eső városrészek készültek el: az adminisztrációs épületek, az étkezde és a diákszálló. 1971 augusztusában kezdődött meg a közművesítés. A település 1972. április 14-én kapta nevét a közeli Pripjaty folyóról. Az első iskola 1972 decemberében nyitotta meg kapuit. A városi rangot 1979-ben kapta meg, 1985-ben már 47 500 fő lakott itt.
A csernobili atomerőműben bekövetkezett baleset következtében létrejött gamma-sugárzás mértéke 1986. április 26-27-én Pripjatyban, egyes források szerint megközelítőleg 0,4-1,5 röntgen (SI-mértékegységben: 4-15 millisievert) volt óránként, más források viszont óránként 6-7 röntgenről tesznek említést, ez utóbbi az atomenergiaipari dolgozók megengedett maximális éves adagját is meghaladja, ami 5 röntgen (50 mSv).
1986. április 27-én, 36 órával az erőműben történt baleset után megkezdődött a lakosság evakuálása. Egy volt lakos elmondása szerint aznap Pripjatyban káosz és fejetlenség uralkodott. Az emberek semmit nem értettek, nem tudták, miért mossák az utcákat, miért járkálnak a hadsereg emberei védőruhában, és alig egy órájuk volt a hivatalos rádióhír beolvasása után az összepakolásra. Nagyon kevesen voltak tisztában azzal, hogy mi történt és mi vár rájuk. Két és fél óra leforgása alatt a városba érkezett 1225 Ikarus és LAZ autóbusszal (nagy részüket a kijevi városi forgalomból hozták, de még Kárpátaljáról is érkezett két busz), 360 teherautóval, valamint a janovi vasútállomásra érkezett két, 1500 személyes vonatszerelvénnyel evakuálták, példásan megszervezett akció keretében. Reménykedvén a visszatérésben, a lakosságot a kitelepítésről úgy tájékoztatták, hogy ez csak ideiglenes megoldás, és pár napon belül visszatérhetnek. Ebből kifolyólag azt tanácsolták, hogy csak legfontosabb irataikat, pár napra való ruhát és élelmet vegyenek magukhoz. A bútorokat, a ruhák nagy részét, a gépjárművüket és a sugárszennyezetté vált háziállatokat nem vihették magukkal. (Állítólag a hátramaradt, később elvadult háziállatok lelövésével a környékbeli vadászokat bízták meg, akik április 29-ére végeztek is a munkával. A tetemeket a szintén szennyezetté vált gépjárművekkel együtt temették el.)

A lakosok többségét autóbuszokkal Kijevbe, illetve onnan később az újonnan megalapított Szlavutics városába szállították, a visszatérésre azonban a mai napig nem volt lehetőség. Voltak, akik nem akarták elhagyni a várost: 20 emberre találtak rá, akik lakásukban bújtak el, és állítólag két idősebb nő a kitelepítés után több mint egy hónapon keresztül sikeresen rejtőzködött pripjatyi lakásában, mire megtalálták és kórházba szállították őket.

1986 szeptemberében a lakók egy gyors látogatás erejéig visszatérhettek, hogy kisebb, könnyen mozdítható tulajdontárgyaikat magukkal vihessék.

Elég tüzetesen bejártuk a város látványosabb helyeit, a Hotel Polisszja-val kezdtünk.

A tetőre is felmerészkedtünk.

A hotel tetejéről látkép, a növényzet lassan visszafoglalja a várost.

Nincs messze az erőmű, az új szarkofág mindenhonnan jól látható.

Az óriáskerék.

A színház.

Korabeli propaganda anyagokból nincs hiány.

Sport terem.

Esett.

A vidámpark, sajnos a gyerekek ezeket a játékokat már nem tudták birtokba venni.

A mohatelepek itt is nagyon aktívak.

A stadion, a focipálya helyén égig érnek a fák.

A kikötő, és a Caffé Pripjaty.

Korabeli italautomaták.

Még tartja magát, vajon meddig?

A rendőrség bejárata.

Egy fogda.

A cellák.

A rendőrség épülete körül, mindenütt elhagyatott autó, gép.

A mentesítéskor használt markolófej, a város egyik legerősebben radioaktív tárgya.

Kis cipők a tűzoltóság épületében.

A 2. rész utolsó helyszíne, egy iskola.

Pénztárgép a menzán.

Gázmaszkok a tantermekben.

Egy tablókép az iskolában.

A videó sorozatunk 2. része itt ér véget, az iskola megnézése után mentünk ebédelni az erőmű melletti étterembe.

Innen folytatjuk.....

  

 

Első rész:

Az első nap a zóna északi csücskét jártuk be, a fehérorosz határ közelében. Maschevo településen kezdünk. Ez egy nagy község, vagy falu lehetett. 2 iskolát, templomot, közösségi házat, postát, mozit és számtalan lakóházat jártunk be. Sok ott hagyott, szinte érintetlen dolgot láttunk. Szinte nem lehet emberi ésszel felfogni azt ami ott történt, bele gondolni is nehéz mi zajlott ott 1986 áprilisában. Majd egy elhagyatott TSZ-t néztünk meg, ahol a munkagépek, kombájnok, traktorok, buszok álltak 31-éve mozdulatlanul. Szürreális a látvány, ott, a bejárás alatt nem is szabad belegondolni a miértekbe. Majd itthon hónapokig emésszük. A videó részletes betekintést nyújt ezekbe, az első epizódban az első nap eseményeit láthatják.

(a blog folyamatosan frissül)

A videósorozat öt részes, ez az első rész.

A zóna északi, elhagyatott falvai:

Videó sorozatunk első része, kat a képre:

 

 

Fotók:

A zóna él:

Iskola Maschevo-ban.

Elhagyatott házak:

Mindent hátrahagytak:

 

Postaláda a faluban:

A Maschevoi templom:

Még egy iskola a faluban:

A posta:

Elhagyatott TSZ:

További fotók fent, a videóban.

 

 

Facebook oldalunkat itt találod: Urbex Hungary - Elhagyatott helyek Magyarországon

Ha tetszett, iratkozz fel a Youtube csatornánkra is a további videókért!