Első túrám Csernobilba!

Kedves olvasó!

 Mint az előző blogomban említettem, kronológia sorrendben szeretném a túráinkat megosztani veletek. Elsőre nem sikerült, de most elkezdem.

dscf1303.JPG

A történet valahol 2010 év végén kezdődött, egy unalmas téli napon, ültem a számítógép előtt, unatkoztam. Valahogy ráakadtam egy blogra, ami Csernobillal foglalkozott, nem igazán ismertem a  történetét,  beleolvastam. Arra lettem figyelmes hogy megfogott  a téma . Elkezdtem beleásni magam, rengeteg videót megnéztem, és a neten is kutakodni kezdtem utána. Vissza tértem az említett blogra, beleolvastam a kommentekbe,  pár ember arról beszélt hogy el szeretnének menni a lezárt zónába. Gondoltam ezek sem normálisak , azért belecsatlakoztam beszélgetésbe. Azon vettem észre magam hogy megyek a nemzetközi MÁV jegypénztárba és veszem a vonatjegyem Kijevbe. Csatlakoztam a fiúkhoz, négyen voltunk, nagy elszántsággal, nagy tervekkel és egy csiptenyi félelemmel, ami igazából nem is volt annyira kicsi.

 

Nem ismertem útitársaimat, a nevüket tudtam, ennyi. Én az ország északkeleti részén lakom, én voltam aki utoljára szállt fel a vonatra. Társaim Budapestről indultak, én Debrecenben csatlakoztam hozzájuk. Akkoriban még a Tisza expressz járt Budapest és Moszkva közt, Kijev érintésével. A Kijevi vonatút 1 napos volt, hálókocsiban, egész jó körülmények közt. Már ez az expressz megszűnt, vonattal kicsit komplikáltabb a kijutás, de nem lehetetlen.

Összehaverkodtunk az út alatt, nagyon kellemes volt a vonatozás, elfogyott némi szeszes ital is.

Kijevbe érkezve egy nagy inpozáns szállodában volt a szállásunk Kijev főterén. ( ezen a tér volt évekkel később a  zavargások helyszíne ) Amit még eddig nem említettem mindent az ukrán utazási iroda intézett, az oda és vissza út kivételével.  

 dscf7620.JPG

dscf1110.JPG

 

Másnap kezdődött a túra, az indulás egy turistaúthoz hasonlított. Jött egy nagy busz a szálloda elé, felszálltunk rá és indultunk. A busz televolt,  amerikaiak, németek és japánok voltak a buszon, magyarok csak mi négyen. Az "idegenvetetés" is Angol nyelven volt. nem említettem még hogy ez csak egy egy napos, úgymond villám túra volt a zónában, erről majd később ejtek még pár szót.

 

dscf1142.JPG

cser.jpg

 

dscf1154.JPG

 

dscf1182.JPG

 

A zónába bejutást egy határátlépéshez hasonlítanám, persze nem schengeni zónába. Belépés után megálltunk Csernobil városban, itt aláírtuk amit alá kellett, magyarul ők nem felelősek ha itt bármi bajuk lesz. Érthető! Volt egy kis múzeum, megnéztük azt is, ezután vissza a buszra, irány a 10km-es  zóna határ.

 

dscf1155.JPG

 

dscf1159.JPG

 

p1130303.JPG

 

A 10KM es zóna határ:

p1130321.JPG

 

Az egész zóna teljesen kihalt, üres falvak, gazdaságok sokasága látszódik az útról, eléggé nyomasztó, érdekes látvány. Ahogy közeledtünk az erőműhöz nagy volt az izgalom, a beszélgetéseknek a sugárzásmérők csipogása vetett véget, kicsit megijedtünk, de a vezetőnk megnyugtatott minket. Itt már a normál érték 2-3 szorosa a sugárzás, ezt jelezték a műszerek.  Megálltunk  Pripjatyban, megnéztük a főbb "nevezetességeket"  de mint említettem már ez az egy napos túra, eléggé roham tempóban kellett megnézni mindent. Talán 2-3 órát időztünk a szellemvárosban. Nagyon nagy élmény volt, persze nem tudom ez a szó jó e erre, nyomasztó a látvány és millió kérdés fogalmazódik meg az ember fejében.  Mi történt, hol vannak, túl élték, mi lehet velük....stb.

Itt érkeztem el ahhoz a részhez ahol már inkább a  youtube videóm teszem be, ez szinte minden jó fotót tartalmaz.

Mivel ebben az időben még eszem ágában sem volt youtubra feltölteni, vagy ne adj isten blogolni, így ezek még elég szerény fotók és videók, inkább csak slideshow. 

 

Pripjaty megtekintése után elmentünk ebédelni, az erőmű étkezdéjébe  a munkások közé. Igen, még most is dolgoznak ott sokan! Finom Ukrán ebéd volt, hatalmas panorámával, a panoráma az étkezde ablakából látszódó négyes reaktor volt. Szürreális látvány, érdekes volt így étkezni.

 

p1130646.JPG

 

dscf7906.JPG

 

 

 

Az ebéd után elmentünk az óriási halakat megetetni a hűtőtóba, megnéztük a 25 éves évfordulós koszorúzást  és jöhetett maga az erőmű, itt elidőztünk 10-15 percet, hazafele megnéztük a Kopacsi óvodát és ennyi, ennyi volt az egy napos túra, kb délután négy óra fele járhatott ekkor az idő. 

Kicsit kevés de a lényeg megvolt, láttuk, ott voltunk. Ezért is mentünk vissza két év múlva egy két napos túrára, de ez egy külön blog.

 

p1130696.JPG

 

p1130706.JPG

 

p1130704.JPG

 

p1130762.JPG

 

dscf7966.JPG

 

Videók a túráról:

 

 

A zóna kilépésekor átmentünk  egy egyéni sugárszint ellenőrző kapun, sikerült, kijutottunk mind. Ezek után másfél órás út vissza Kijevbe a szállodába. Az este mozgalmasan telt, átbeszéltük a látottakat, nehéz volt megemészteni azt amit láttunk. Igazából jelzőket írhatnék a látottakra de nem teszem, meg kell nézni, oda kell menni. Hetekig, hónapokig minden nap gondoltam rá, nehéz megemészteni.

Egy éjszakát töltöttünk még a szállodában, egy ukrán reggeli után kicsekkoltunk, taxit fogtunk és irány a vasúti pályaudvar.  A hazaút is akként zajlott mint az ide út, jól éreztük magunkat, beszélgettünk, iszogattunk. Másnap én voltam aki először leszállt a vonatról Debrecenben, átszálltam egy másikra és jöttem haza.

 

Ez az élmény és ez az út volt az alapköve az urbexes és Csernobili rajongásomnak, érdeklődésemnek. Innen indult minden, ez az origó. Amiket ezek után olvastok mind ennek a következménye.

Remélem blogom, blogjaim elnyerik a tetszéseiteket, építő jellegű kritikákat szívesen olvasok!

 Köszönöm hogy elolvastad!