2013 júliusa ... a Csernobili csapat elkezdi túráit az országon belül is!

Ha már ennyire összekovácsolódott a csapat, kötelező volt még a Csernobili túra évében egy összeröffenést összehozni. Tervben volt sütögetés, nyaralás vagy bármi. Aztán valamelyikünk kitalálta miért nem megyünk a Balatonra, van pár látnivaló, nem is akármilyenek. Nem is gondolkodtunk máson, irány pár napra Keszthely. A cél a Szentkirályszabadjai Orosz laktanya, Sármelléken a reptér melletti Orosz laktanya és Hajagtetőn az Oroszok által üzemeltetett antenna és bunker, persze mindhárom, elhagyatott, szabadon látogatható. ezen a túrán három helyszín volt, nem egyesével hanem egyben tárom elétek mind. Lesz még ezekről részletesebb blog is, hisz nem utoljára jártunk itt.  Na de ne szaladjak ennyire előre, és mint eddig, itt sem ment minden egyszerűen.

A Csernobili csapat kiegészült négy fővel, több ember, nagyobb buli, összesen 11-en voltunk! Az ország több pontjáról indultunk három autóval, összeszedtük a közelünkbe lévőket, Budapest után az M7-es autópályán egy benzinkúton terveztük a találkát. Csak terveztük! Igaz két autós csapatnak sikerült egymásra találnia de a harmadikat hiába vártuk, kiderült hogy 2 csapattársunk elaludt és az egyik autó visszafordult értük, hiába várta őket Budapesten a Keleti pályaudvaron. Mi lassan lecsurogtunk Szentkirályszabadjáig és bevártuk őket a helyi kocsmában. Mulattatásunkra megjelent egy kissé ittas úr akin nagyokat nevettünk. Videóban majd ez a jelenet is látható.

Haladjunk sorban az eseményekkel, megjött a várva várt csapat és mivel Szentkirályszabadján voltunk az volt tervben hogy még a Keszthelyi szállás elfoglalása előtt meglátogatjuk a laktanyát. Így is lett.

A laktanya több mint 20 éve elhagyatott, sarkában egy cég dolgozik, így némi mozgás van de nem számottevő. Bejutás a területre egyszerű, nem őrzik és nem tiltják.  Az egész kísértetiesen hasonlít Pripjatyra, talán annyi a különbség hogy Pripjatyban még őrzik a házak a lakások a civilizáció nyomait, nem úgy mint itt, itt mindent szétloptak, szétszedtek. A panelházak csontvázként meredeznek, használati tárgyakat keresve is nehéz találni. Mindent benőtt a gaz, a természet visszaveszi ami az övé volt. A területen panelházak és régebbi tégla épületek maradványait találjuk, annak idején ez teljesen önellátó laktanya volt, volt itt minden amire a katonáknak szükségük lehetett. Iskola, étterem, bolt, sportpálya, színház,posta...stb. Ezeknek nyomai már csak keresve találhatók meg.  Most különféle sportolók keresik fel a területet, airsoftosok sűrűn játszanak itt, de vannak akik kifeszített kötélen sétálnak át a panelházak közt. Sportnak nem nevezhető tevékenység nyomai is láthatóak, szétszerelt autók, motorok maradványaira is bukkanhat a szemfüles ember. Valószínű  nem legális forrásból származó autókat szerelhettek itt szét .

A területet sikerült a nagy meleg ellenére annyira bejárnunk amennyire terveztük, persze korántsem láttunk mindent. Nem utoljára jártunk itt, egy év múlva ismét megnéztük, de ez egy külön történet.

Pár fotó az eddigi történésekről:

A laktanya megtekintése után utunk Keszthelyre a szállásra vezetett, útba ejtettünk egy bevásárló központot ahol feltankoltunk a pár napra élelmiszer és folyadék ügyileg. Szállásunk közvetlenül a Festetics kastéllyal szembe volt, megérkezésünkkor szembesültünk vele hogy a háziak nem éppen vendégszeretőek, némi harci tusa után elfoglaltuk a szobákat, bár itt megjegyzem ha nem az Júliusi főszezonban lettünk volna biztosan kerestünk volna másikat.

A második túranapra terveztük be Sármelléket, így is lett, másnap reggel felkerekedtünk és elmentünk a laktanyához.

Ez a laktanyai is nagyon régen elhagyatott, igaz itt a reptér ami közvetlen mellette van üzemel most is, kicsit szürreális látvány az ide érkező utasoknak hogy az üres házak mellett kell elhajtsanak ha a reptérre kívánnak menni. Itt sem tiltja semmi a bejárást, szabadon be lehet menni, nyugodtan be lehet járni mindent. Ezen a terület is az Oroszok birtokába volt utoljára, egy teljes repülőezred állomásozott itt, a házakban ők élték mindennapjaikat. 1990-ben amikor kivonultak az országból ezt is hátrahagyták, azóta az enyészeté. Itt nem találunk panelházakat, régi nagyvárosiakhoz hasonló emeletes tégla bérházakat láthatunk. 1991 tavaszától a repülőtéri része polgári reptérként működött, majd később több változáson és kézen ment át. Most charter járatok használják, forgalmas is a nyári szezonban.

Sajnos itt nincs annyi látnivaló mint Szentkirályszabadján, pár órát kellemesen el lehet tölteni de csak ezért messziről ideutazni felesleges. A házakban több az érdekesség mint Szentkirályszabadján, bútorok, maradványai is találhatók, sőt néhol a konyhaszekrények, cserépkályhák kövületei is fellelhetők. Sajnos innen is elhordták az értékeket, ezt is szétlopták, viszont mivel régebbi építésű így sok dolog használhatatlan, így itt maradt. Bolyongva a területen találunk még kórházat, és mindenféle kiszolgáló épületet. A reptér közelében több a repülők elrejtésére szolgáló fedezék és bunker is megtekinthető. Pár óra alatt végignéztük, érdekes volt ez is. Nekem valahogy szívem csücske ez a laktanya (hülyén hangzik)  nem tudom miért, teszik a hangulata, nem teljesen üresek a házak vagy fene tudja.

Pár fotó a objektumról:

Érdekes volt, kicsit más világ mint a panelházas "csontváz" laktanya, ha a közelben jártok, érdemes megnézni. Tavasszal az önkormányzat levágja a gazt, akkor jobban hozzáférhetőek a bejáratok, és átláthatóbb a laktanya. Egyszer ellátogattam ide motorral is, csak bementem a házak közé és picit nézelődtem. Nagy flash az biztos! Ez volt a második túranapunk! Délután fürdés a balcsiban, este pedig egy nagy főzés bográcsban. Nagyon kellemes volt ez a két nap, ettünk-ittunk-túráztunk!

Másnap irány haza, ne de mielőtt szétoszlott volna a csapat irány a harmadik túrapont, Hajagtető. Ezt így terveztük meg, hazafelé megállunk, szétnézünk. A Hajagi bunker és rádiótorony Herend közelében van, egy izmosan meredek és nem rövid erdészeti aszfalt úton közelíthető meg. Megnéztük  ezt a helyszínt is, bár kissé felületesen, a föld alatti részre nem mentünk le. Egy nagyobb blogomban ezzel a katonai létesítménnyel részletesebben is foglalkozni fogok,  akkor megnéztük és bejártuk rendesen, így nem szeretnék több szót pazarolni most erre.

Talán még annyi hogy csapatunkban van extrém mászó, a fotók egyikén ő  látható az antenna állványon, ez volt ebben a csapatban az első mászása. Ez már nálunk megszokás, Kalatti mindenhova felmászik. Bevallom ügyesen csinálja, irigylem!  Sajnos nekem tériszonyom van, de azért próbálom rászedni magam egy mászásra :D

Pár fotó a rádió állomásról:

Ennyi volt a pár nap túrázás, haza indultunk, rendben hazaért mindenki!

Természetesen most is készült videó:

Ezek a videók és fotók már egy tükörreflexes géppel készültek, és ekkor még a Movie maker-t használtam. Lesz még jobb is :D

Köszönöm hogy elolvastad!

Kérdésekre válaszolok, és a kritikát is tűröm egy ideig :))))))